Napraforgó csokor

Loptam! 

Bevallom. 

Virágot és bocsi, bocsi de nem szégyenlem magam, mert drága Édesanyám 75. születésnapjára kötöttem belőle egy csokrot, és egyébként is imádom a napraforgót.

 Itt még nálam!

 

Itt már a Mamánál.

Levendulaszörp

Már megint több mint 1 hónapja nem tudtam megmutatni, hogy milyen finomságot csináltam, mert gyengélkedett a számítógépünk. Még most sem az igazi, szegény, de majd alakul.
No de addig is mutatom, mit is műveltem! Életem első levendula szörpjét! Finom lett, nagyon finom!

 Kell sok-sok levendulavirág és

 citromhéj, meg cukor összeforralva. Itt még semmi színe nem volt. :-(

 Az nem látszik, de tettem bele citromsavat és Na-benzoátot na és akkor elkezdte kioldani.

 Ilyen gyönyörű lett!

Cicás vagyok... és kutyás is...

Még a múlt héten olvastam a Metropolban Karafiáth Orsolyától egy szösszenetet. Megkerestem, mert  érdemes elolvasni.

"A szomszéd házban lakik egy bácsi, aki egész nap a macskáját sétáltatja, őt simogatja, csak hozzá beszél. Többen azt mondják, a bácsi bolond, mások azt, hogy rémületesen magányos. Szerintem egyiküknek sincs igaza. Kevés nála kiegyensúlyozottabb, és megkockáztatom, boldogabb embert láttam az utóbbi időben.
A magánynak sok formája van, és nem a legborzasztóbb, ha az életünket legalább egy – minket feltétel nélkül szerető – állattal megoszthatjuk. Ráadásul kutatásokkal alátámasztott tény, hogy akinek van háziállata, boldogabb. Az egyik szerelemért felelős hormon, az oxitocin ugyanis három esetben termelődik a szervezetben: ha szerelmes vagy, ha gyereket szülsz és ha a kis kedvencedet simogatod. „A macskák olyasmit ajándékoznak az íróknak, amit az emberi társaság nem adhat meg: tapintatos, igénytelen bajtársiasságot, amely békés és változékony, mint a nyugodt tenger” – olvastam nemrég egyik kedves szerzőmtől, Patricia Highsmith-től.
E sorok igazságát tanúsítom magam is, hiszen én és a macskám, Rigó külön univerzum vagyunk. Most is, míg e sorokat írom, itt fekszik összegömbölyödve a lábamnál, ha mozdulok, mozdul velem, csöppet sem zavar, mintha a munkámat óvná, és ha elakadván felsóhajtok, rám néz megértően, valami mélyről fakadó bölcsességgel, amitől egyből úgy érzem, jobban megy a folytatás. Hogy miért lett macskám? Nincsen rá racionális magyarázat. Egy napon azt éreztem, macska nélkül nem élet az élet. És mit adott a sors? A gondolat után két nappal Solymáron rátaláltam a picike és tündérien nyávogó szőrcsomóra, hazavittem, akkor még nem is sejtve, mit veszek a nyakamba. Mert mióta Rigó nálam van (tizenhárom éve), körötte forog a világ. Legyen meg mindene, ha elutazom, találjak valakit, aki vigyáz rá és szeretgeti. Megtanultam nem kiborulni, ha szétcincál mindent, hogy kitölti a rendelkezésre álló teret, időt, kitölti az egész életem.
A kutyásokkal is hasonló történik. Egyik legendásan szingli ismerősöm pár éve a Facebookon látott meg egy elgyötört kutyát. És bár soha nem akart háziállatot, nem bírta nézni, hogy még két hét után is kering a borzalmas fotó. (Mert van ugye, aki nem méri fel, mit vállalt, és akkor jönnek a tragédiák. Így kerülnek csontig fogyott kutyusok, beteg macskák a sintértelepre, vagy kidobva az út szélére. Sokat elárul ez a korábbi gazdáról.) Ismerősömet először megrémítette az, mennyire elkülönült a kutyátlanoktól, és hogy egyszerre csak független nőként más valakinek az igényeit is figyelembe kellett vennie. A kutya például imádott aludni, míg ismerősöm a hangos, ordító zene szerelmese volt. Ő engedett végül, bár egy ideig bírta, ahogy új társa együtt vonít a frontemberrel. És mi lett a sztori vége? Na mi? Abszolút happy end. Ismerősöm megtanult alkalmazkodni, és a kutya után a szerelem is besétált az életébe, azóta kétgyerekes, boldog anyuka.
Egy másik ismerősöm hirtelen ötlettől vezérelve örökbe fogadott két kiscicát. Ajnározta is őket rendesen. Eleinte. Aztán elkezdte zavarni a kosz, az almozás, a felelősség. Mikor új lakásba költözött, elajándékozta a kis Schwarzit és a játékos Cirmikét. Cirmike depressziós lett, Schwartzit az új helyen elgázolta egy autó. Barátnőm nemrég randizott egy szintén macskabolonddal. Mikor a fiú meghallotta ezt a történetet, nem akart többé a barátnőmmel járni. Amúgy megértem: általában igaz, hogy amiképp az állatainkhoz, úgy viszonyulunk a kapcsolatainkhoz is. De azért óva intenék mindenkit, aki magányos nénikéjét hirtelen egy kutyussal vagy egy kiscicával lepné meg: tényleg nem való mindenkinek.
Az állattartásnak saját választásnak kell lennie."

Rózsaszörp

Először készítettem rózsaszörpöt és elmondhatom, hogy a kóstolóimnak vagy nagyon ízlett vagy nagyon nem.

Én szívesen kipróbálom az újdonságokat és tény, hogy ez nem egy megszokott íz, de finom és ez a lényeg. 

Recept:

46 dkg rózsaszirom (finom, illatos rózsából)

4 l víz

4 kg cukor

10 gr citromsav

2 citrom

2 teáskanál Na-benzoát

A rózsaszirmokat és a citromkarikákat 1 napig áztatom. Következő nap a vizet felmelegítem a cukrot felolvasztom és a szirmokkal együtt főzöm kb: 10 percig (a citrom karikákat már nem főzöm bele, mert kesernyés lesz).  Ha már csak meleg kiveszek belőle kb. fél liter vizet, feloldom benne a citromsavat és a Na-benzoátot, majd visszaöntöm a sziruphoz, összekeverem és ha teljesen kihűlt jöhetnek az üvegek, leszűrni, eltenni télire. Kész!

 

Bodzaszörp

Régebben minden májusban  készítettem bodzaszörpöt, de úgy 2-3 éve valamiért :-( lemaradtam. 

Na de az idén elkészítettem - szerintem - életem eddigi legfinomabb bodzaszörpjét, véletlenül, ugyanis nem leltem a régi receptet és ugyan találtam egyet a neten, de még azt is átalakítottam. Próba cseresznye.:-)

Recept:

1 nagyon-nagy nylon szatyor virág

9 kg cukor

9 db citrom

60 gr citromsav

1 bolti csomag nátrium-benzoát

Kb: 13 l vizet (2 nagy lábas) felmelegítek és feloldom benne a cukrot, közben alaposan megmosom a citromokat és felkarikázom félreteszem, utána gyorsan megmosom a virágokat (de nem szabad áztatni) ezt is félreteszem. Mikor a cukor feloldódott a vízben hagyom hűlni, amikor már nem forró csak meleg  kiveszek a cukros léből kb: fél liternyit, feloldom benne a citromsavat és a NA -benzoátot. Nekem van egy 15 l-es vödröm, amit csak bodzához használok, szóval ebbe összeöntöm a két lábasból a cukorszirupot és a fél liternyi oldott tartósítószert, ha ez megvan, akkor mehet a bodza és a citrom a tetejére. Letakarom,  3-4 napig  hűvös helyen érlelem és minden nap megkavarom. Ha letelt az idő üvegekbe szűröm és elteszem télire. 

 Ennyi!

Kincsesládák dekupázsolva

Ildikó tök ismeretlenül keresett meg (köszi, köszi) és kért 4 darab  kb. egyforma dobozt óvodás ballagásra, csak annyit volt a kívánsága, hogy a kép "sárgás, öreg" legyen. 

Így próbáltam kialakítani a doboz dizájnját (hű, ez a szó milyen furán néz ki!), folyamatosan agyaltam próbáltam ezt... meg azt... meg így... meg úgy és ez lett belőle. 

Jó volt újra dekupázsolni, élveztem!

Anyák napjára

Drága Édesanyámnak a mai nap alkalmából!

Karton virágok és cukor szívek!